Aki imádja a hideget: a gleccserbolha

Aki azt gondolná, hogy a gleccserek havas, jeges világában egyetlen élőlényt sem talál, az bizony téved. A gleccserbolha (Isotoma saltans) ugyanis a kőkemény mínuszokban érzi csak igazán elemében magát.

Csakugyan olyan kellemes az élet a hegycsúcsok havas világában? Nekünk, embereken bizonyosan nem. Amíg a túrázóknak igencsak fel kell öltözniük ahhoz, hogy ne fagyjanak „kockára” a zord körülmények között, addig a gleccserbolha annál jobban érzi magát, minél hidegebb az „ájer”.

E különleges állatról már a XVI. században is jelentek meg tudósítások, értekezések, de akkor még hórovarként említették. A gleccserbolhát először Eduard Desor geológus írta le 1839-ben miután a svájci Gorner-gleccseren tanulmányozta az aprócska élőlényt. A parányi rovar a gleccser felszíne alatt kb. 20-40 cm mélyen találja a legjobb életfeltételeket és tápanyagokat.

gletscherfloh1_ch

Az ugróvillások osztályába (Collembola) tartozó kicsiny, fekete állatkát – amelynek testhossza csupán 1,5 – 2,5 mm – szinte csak nagyító alatt tudjuk tüzetesen szemügyre venni.

Gletscherfloh_Massenauftreten_Scheibler1990

Az „ereiben” nem hűl meg a vér

Hihetetlen, de ez az aprócska élőlény a kemény mínuszokban válik igazán aktívvá. Minél hidegebbre fordul az időjárás, annál jobban érzi magát. A gleccserbolha trükkös túlélési stratégiáját csupán 20 éve fejtették meg a tudósok. A trükk lényege abban áll, hogy a rovar szervezete saját, speciális „fagyállót” termel, és ennek köszönheti, hogy nem fagy meg: szervezete – egy speciális cukor jóvoltából – ugyanis saját „fagyállót” termel, amely úgy működik a szervezetében, mint a gépkocsikban a fagyálló. A természet gleccserbolha testfolyadékát speciális szénhidráttal (cukor) és alkoholcsoporttal dúsítja fel. Ha még hidegebbre vált az idő, speciális fehérjemolekulák blokkolják a szervezetben a fagyási folyamatokat, így a rovar „vére” akár -20 sőt -25 C fokban is folyékony marad. A legjobban kicsivel fagypont alatt érzi magát e csodás állatka.

Gletscherfloh_2_Scheibler_1990

Csak meleg ne legyen!

Ezek a különleges állatok nem nagyon bírják a plusz fokokat, ezért nyáron vannak „bajban”, amikor a nagy melegben a gleccserek olvadásnak indulnak. Ilyenkor a táplálékforrások az olvadékvízzel távoznak. Másik komoly gond, hogy a rovar enzimrendszerének azon része, amely a légzésért felel, nem működik tökéletesen. Ha a környezeti hőmérséklet 12 C fokra emelkedik, a rovar elpusztul. Ez az egyedüli élőlény, amely egész életét a gleccseren éli. Általában leginkább nagy csapatokban figyelhetők meg.
Gletscherfloh_2_Scheibler_1990

Terített „gleccserasztal”

És hogy mivel táplálkoznak a jég felszínén? Algákkal, porral, pollennel és hasonló apró növényi részekkel, amelyeket a szél felhord a gleccserekhez. Egyetlen ellensége a Mitopus glacialis (a gleccserkaszáspók), amely szintén a magasabb régiókban él.

Hűvös együttlét

Az extrém élettérnek köszönhetően a gleccserbolhák szaporodás is meglehetősen hűvös körülmények között zajlik. A rovarok a hideg őszi időben párosodnak, amikor megjelennek az első éjszakai fagyok.

Gletscherfloh4_ch

A nőstény az ivarnyílásán keresztül felveszi a hím által már korábban lerakódott mintegy 30 pár „petét”, majd a megtermékenyített narancssárga petesejteket lerakja az aprócska jégrésekbe. Körülbelül négy hónap elteltével, még a tavaszi hóolvadás kezdete előtt kikelnek a rózsaszínű utódok. A kicsik csak később kapják meg a természettől a feketés színárnyalatot.  Az extrém körülményekhez képest meglepően hosszú – akár két év – élettartamot is elérhetnek.

Ceratophysella_sigillata_Zirl Feb.2000 4

Ugróbajnok

A gleccserbolha hat lábbal rendelkezik, valamint fantasztikus ugrótechnikával. Például, ha az ellensége közeledik, a gleccserkaszáspók, egy kacifántos ugrással menti az „irháját”.

 

gletscherfloh_ch

A teste végén megfigyelhető egy ún. ugróvilla, amely nagyban hozzájárul a káprázatos ugróteljesítményéhez. A gleccserbolha akár több évig is elélhet. Igen régi faj, sokan nem is sejtik, de már a dinoszaurruszok idejében is ugrándoztak.  Az alpesi gleccserbolhák jövője sajnos nem kecsegtet sok jóval. A klímaváltozás következtében a Föld egyre inkább felmelegedik, aminek következtében jelentősen zsugorodnak vagy el is tűnnek a gleccserek, vagyis a gleccserbolha élettere fokozatosan sorvad.

A csöppnyi túlélőművésznek létezik távoli rokona a Himalájában, ezek a himalájai gleccserbolhák (Isotoma mazda).