Az Alpok „grófi” kanyonja

Sejtelmesen morajló vízesések, türkizkék patak, élénkzöld mohával tarkított sziklák, titokzatos legendák övezte atmoszféra, szivárványt lehelő vízpermet. Mindezt átélheted az Alpok egyik leghosszabb és legmélyebb kanyonjában, a Liechtenstein-szurdokban

Lenyűgöző élmények a természet szentélyében

DSC_9687

Robajló vízesések és gigantikus víztömegek évezredek szorgos munkájával vájták be magukat a Radstadter Tauern hegyeinek testébe, létrehozva ezzel az Alpok egyik legmélyebb és leghosszabb szurdokvölgyét. Az ég felé törő sziklafalak helyenként olyan szorosan állnak egymás mellett, hogy felettük az égbolt csupán kék szalagnak tűnik.

DSC_9705

Salzburgtól félórányi kocsikázásra, a St. Veit im Pongau közelében megbújó természeti csoda már a XIX. században, pontosan 1875-ben annyira elbűvölte a túrázókat, hogy Liechtenstein hercege komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy létrák és hidak segítségével bejárhatóvá váljék a vadregényes szurdok.
Az osztrákok igen büszkék természeti kincseikre, és  természetesen arra, hogy eddig tíz millióan érkeztek a világ minden szegletéből e varázslatos szurdokvölgy bejárására.

DSC_9698

Titokzatos fény-árnyék játék és Fátyolvízesés

Nem hiszem, hogy lenne olyan túrázó, akit hidegen hagyna a szűk szurdok, a maga mesés fény-árnyék játékával, morajló vízeséseivel, valószínűtlenül kék színben tovahömpölygő vízárjával.
Déltájban, amikor a sziklafalak közé betüremkedik néhány kósza fénypászma és átjárja a Fátyolvízesés vízpermetének parányi, porszerű vízcseppjeit, kövér szivárványcsík terül szét a tájon. Ilyenkor kattognak leginkább a látogatók fényképezőgépei.

DSC_9697

Liechtenstein-szurdok – Gleccserek hátrahagyott nyomai

Egykoron az utolsó jégkorszak gleccserei 3000 méter magasan uralták a hegyeket és völgyeket ezen a tájon. Klímaváltozáskor a gleccserek lejjebb húzódtak a völgyek felé, miközben elemi erővel alakították át az „útjukba eső” tájat. Így formálódtak az oldalvölgyek több méter magas sziklafalai. A dübörgő Grossarler patak évezredeken át utat keresett magának a mélybe, szó szerint felőrölve a kemény kőzetet. Az idő bizonyította, hogy a víz olykor „erősebb” lehet a kőnél, így alakulhatott ki a majd 300 méter mély szurdokvölgy.

Grófi nagylelkűség

Néhány helyi lakos 1875-ben hozzálátott a szurdok bejárásához, kiépítéséhez. A munkálatok során azonban elfogyott a pénzük. Végső elkeseredésükben Liechtenstein grófjához (Johann II.) fordultak, aki igen bőkezűnek bizonyult, és 600 guldennel segítette az „úttörőket”, így 1786-ra be is fejezték a munkálatokat. A gáláns támogató iránti tiszteletből az építők a grófról Liechtenstein-szurdoknak nevezték el Ausztria egyik legcsodálatosabb természeti kincsét.

DSC_9713

Mondák és mítoszok világában

A blankenaui Oberarl kovácsa az ördögnek ígérte nyomorék lányát, ha az elintézi, hogy a gasteini forrás a háza előtt csörgedezzen, mielőtt a kakas reggel kukorékolni kezd. Az ördög ráállt a fogadásra, és szürkületkor el kezdett dolgozni a művén. A kovács felesége – aki szintén ravasz boszorka hírében állt – tudomást szerzett férje sunyi alkujáról. Gondolta, bosszút áll férje határtalan kapzsiságáért, elkapta a kakast és a kút vizébe mártotta, hogy az nagy ijedelmében még hajnal előtt kezdjen kukorékolni. Amikor az ördög meghallotta, hogy Oberarl felől hangos kakaskukorékolás töri meg a csendet, elkeseredve vette tudomásul, hogy elvesztette a fogadást. Hirtelen haragra gerjedt, és a forrást a szurdok mélyére dobta, hogy soha egyetlen ember se tudja azt megközelíteni.

DSC_9735

Ezer méter élvezet

Ma már kiválóan kiépített, kényelmes úton járhatjuk be a szurdokvölgyet, amely több mint ezer méter hosszan kígyózik a vad sziklafalak között. Néhány helyen lépcsőkön kell felkaptatni, ezért kerekes székesek és babakocsik számára az útvonal nem alkalmas. A szurdok bejárása mintegy 1,5 órát vesz igénybe. Időjárástól és évszaktól függően, zárt cipő és meleg öltözet ajánlott. Néhány eurós belépő leszurkolása után beléphetünk a csodavilágba.

A szurdok télen életveszélyes és nemcsak azért, mert az útvonal bejárhatatlan, hanem azért is, mert a sziklafalakról ember nagyságú jégcsapok lógnak, amelyek olvadáskor döbbenetes robaj közepette szakadnak le a mélybe. Ilyenkor a kő- és hólavinák brutális erővel száguldoznak a meredek falakról és iszonyatos károkat okoznak, amelyeket tavasszal a szurdok „orvosai”, a speciális felügyelők gyógyítanak meg.

Általában május elejétől szeptemberig látogatható. Naponta 09.00-től 16.00-ig. (a látogatókat legkésőbb 16 óráig engedik be)

Jó tudni: 

Minden évben kora tavasszal a „sziklák doktorai” átvizsgálják a szurdok kőzetét, hogy a tél és a fagy mennyire károsította meg a kőzetet, és a leváló, málladozó részeket eltávolítják a balesetek elkerülése céljából.

A szurdokvölgyben kígyózó útvonal kiépítéséhez szükség volt egy 70 méter hosszú alagút megépítéséhez is, amely még titokzatosabbá teszi a természeti látványosságot.

A Liechtenstein-szurdok télen le van zárva.

Extrém magas vízállás és szélsőséges időjárási körülmények esetén a szurdokot szintén lezárják.

Képgaléria:

Térkép: