A szlovén cseppkőbarlang gyomrában

A jama délnyugati szomszédunk egyik legnagyobb turistalátványossága. A szlovén karsztvidék szívében megbúvó sziklaüreg ráadásul egy különös állatnak is otthont ad.

travelzona_Postojnska8

Ljubljanától alig fél órára az olasz határ felé egy igazi különlegességre bukkanunk. A Postojna városa mellett található cseppkőbarlang méltán világhírű. Egyrészt rendkívül könnyű megközelíteni, másrészt egy óriási kiterjedésű, mintegy húsz kilométer hosszú bonyolult barlangrendszert rejt a hegy gyomra. A Pivka folyó szeli át, amely az alacsonyabb szinten lévő vízgyűjtő területen tűnik el a szemünk elől, majd néhány kilométerrel arrébb újra feltör egy másik mélyedésben.

travelzona_Postojnska13

Geológiai szempontból Postojna barlangja két vetődés mentén alakult ki. Itt a kőzetréteg megemelkedett és két különböző típus került a felszínre: egy törmelékes üledékes és egy mészkő.

travelzona_Postojnska3

Felszín alatti folyók csordogálnak a mélyben az üledékes oldalon, amelyek újra előbukkannak a barlang mészkőben gazdag részén. Egyes részeit természetes átjárók kötik össze, máshol mesterséges alagutakat építettek. Néha csak az a kapcsolat az üregek között, hogy ugyanahhoz a hidrológiai rendszerhez tartoznak. Több bejáratot is találunk, amiket mind máshogy neveztek el. Ennek csupán történelmi okai vannak, ugyanis felfedezésük korában még nem tudták, hogy mindegyik ugyanoda vezet.

travelzona_Postojnska2

Több, egymáshoz képest horizontálisan elhelyezkedő szintet járhatunk be Postojnában. Az üreget vezetett túrák keretében fedezhetjük fel, és alkalmi kalauzunk sok érdekességet oszt meg velünk a bent töltött egy óra alatt. Érdemes melegen felöltözni, mert bent tizenöt fok alá süllyed a hőmérséklet. Annak sem kell a megfázás miatt aggódnia, aki esetleg a nyári kánikulában felkészületlenül érkezik: a bejáratnál lehet gyapjúköpenyt bérelni, a hidegre pedig a túravezetők előre figyelmeztetnek. Ezután egy kicsi vasúti szerelvény érkezik értünk, ami a belső térbe vezet. Nagyjából öt kilométert döcögünk át, közben egyre több cseppkövet láthatunk, ahogy befelé haladunk.

travelzona_Postojnska6

Ez az első pár száz méter valójában a legpiszkosabb része az üregnek. A falon nyomot hagyott a gyertyaláng, a fáklya is bekormozta a mennyezetet, ráadásul az elmúlt évszázad látogatói is előszeretettel firkálták fel nevüket a barlang oldalára. Ma már szigorúan védik ezt a csodálatos természeti képződményt. A látvány, ami odabent feltárul előttünk, szavakkal leírhatatlan. A képek önmagukért beszélnek. A természet a legnagyobb alkotóművész, amely mindig felülmúlja az emberi képzelőerőt.

 

A túra végén egy magas, természetes koncertterembe érkezünk. A hely akár tízezer vendéget is képes befogadni. Bár a magas páratartalom miatt valódi hangversenyeket nem rendeznek itt, de akinek kedve van, dalra is fakadhat és kipróbálhatja a tér akusztikáját.

Mielőtt visszaszállnánk a kisvasútra, hogy újra felmelegedjünk a napon, egy furcsa állatot is megismerhetünk a kijárat előtt. A barlangi vakgőte, amelyet emberhalnak is neveznek, egy vékonyka testű, nagyjából harminc centiméter hosszú kétéltű. Leginkább egy kifehéredett gilisztára emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy a gőtének apró lábai is vannak. A barlangi tavakban érzi jól magát, az állandó sötétséghez kiválóan alkalmazkodott, így a szemei is visszafejlődtek. Bár Európa több karsztüregében is fellelhető, mégis ritka jelenség. Szerencsésnek kell lennünk ahhoz, hogy egy egyedet megpillanthassunk. Postojnában ez ugyan nem lehetetlen, de ha mégis elmulasztjuk, a vezetett túra végén néhány elhalt példányt szemügyre vehetünk a kiállítótérben.

travelzona_Postojnska1

 

A barlang nemcsak vizuálisan szenzációs, hanem történelme is izgalmas. Néhány forrás szerint már a 13. század elején felfedezték, hogy mit is rejt a hegy sötét belseje. Az első részletes leírások azonban csak a 17. században születtek. Igazi turisztikai látványossággá pedig a két évszázaddal későbbi fejlesztések emelték. A középkortól egészen 1918-ig a Habsburgok birtokolták. 1818-ban világították meg lámpákkal először, és ebben az évben kezdték el kiépíteni a járatokat is, egyre beljebb és beljebb hatolva. Egy évvel később még a Habsburg Monarchia hercege, Ferdinánd is ellátogatott ide. Az első vasúti síneket 1872-ben fektették le. Az elektromos áramot egy évtizeddel később vezették be. Ekkor lecserélték a világítótesteket is, így Postojna barlangja földünk második olyan sziklaürege lett, ami elektromos izzók fényében tündökölt. A fejlesztések a 20. században is folytatódtak.

travelzona_Postojnska7

1959-ben a régi helyett már villanymozdony zakatolt a síneken. Az első világháború után a meseszép vájatrendszer Olaszországhoz került. A második világháborúban rejtekhelyként és bunkerként is működött. A németek itt halmozták fel az üzemanyag-tartalékuk egy részét. Amikor erre az ellenállók rábukkantak, azonnal megsemmisítették, és mintegy hét napig folyamatosan lángolt a barlang. Ez a járatrendszer egy részét is elpusztította. A partizánok a szomszédos Crna barlangon át könnyen bejutottak, mivel az átjárót a németek nem ismerték. 1945 után Jugoszláviához csatolták a Postojnska jamát. A 60-as évek végére teljesen kiépítették azt a belső hálózatot, amit ma is látogathatunk. A rendszerváltás óta Szlovénia hírét gazdagítja. Évente több mint egymillió turista keresi fel a híres barlangot.

travelzona_Postojnska4

Térkép: