A Kerteskői szurdok ösvényén

Bakonyi túráim során szívemhez nőtt a Kerteskői szurdok is, amely vadregényes, változatos világával – túlzás nélkül – minden vándort rabul ejt.

Most egy kicsit részletesebb leírásba bocsátkozom, mint a Gaja- és a Cuha-patak szurdokánál, mert a Bakony szurdokai között talán ez a legkevésbé ismert. A Kerteskői-szurdokot a helyiek “Gugyornak” is hívják.

01

A Kerteskői-szurdok nyugati bejárata

Kerteskő „Kerteskuv” neve már a bakonybéli bencés monostor Szent István általi, 1018-as alapító levelében is szerepel. Közel ezer éves lábnyomokra léphet az, aki felmászik a Kertes-kő, vagy az Oltár-kő sziklatömbjének tetejére, ezek szolgáltak ugyanis áldozóhelyül a kereszténység felvétele után a Bakony erdeiben rejtőzködő, ősi hithez ragaszkodó pogányoknak. Az egykor még sík térszínen kanyargó Gerence-patak medre a terület folyamatos emelkedése során vágódott be a szurdokot felépítő mészkőbe, a víz által szállított hordalék koptató hatásának következtében. Így alakult ki az a mintegy 300 m hosszú, 17-50 m széles, nyugat-keleti irányú patakvölgy, amelyet északról és délről 30-40 méter magas sziklafalak határolnak.

02

Egész romantikus hely…. sőt, vadregényes!

A hatalmas sziklák közé csak néha hatol be a fény, kopár felszínüket ritka moha- és páfrányfajok színezik a sűrű lombokhoz hasonlóan zöldre. A sziklák oldalában számtalanan, korábban – a földtörténeti korok különböző periódusaiban – élt élőlény megkövült maradványait fedezhetjük fel, és gyönyörködhetünk a Judit-forrás ma is épülő mésztufa gátsorában, amelyen a forrás vize mintegy 40 méteres magasságból apró vízesésekkel és zuhatagokkal szalad a mélybe. A mederben ember nagyságú kövek tanúskodnak az idő múlásáról, a mészkő pusztulásáról, valamint kidőlt fák mutatják a víz hatalmas erejét, ami nagy esőzésekkor vagy hóolvadás idején vadul hömpölyög a meredek falú völgyben, magával ragadva minden mozdíthatót.”

03

Nagy esők után és hóolvadás idején teljesen kitölti a szurdok alját a víz

Kora reggel indultunk Zircről, elbuszoztunk Bakonybélig, s onnan a falu szélétől közelítettük meg a Kerteskői szurdokot a zöld sávjelzésen. Végig azon mentünk át a szurdokon, amelynek Pénzesgyőr felőli végén a zöld háromszög jelzésen felmentünk a Judit-forráshoz, onnan vissza a szurdokba, majd újra a zöld sávjelzésen Bakonybél felé. De nem egészen, mert a Csúcs-hegy tetején becsatlakoztunk a piros+  jelzésbe, amely levisz a Bakonybéli kálváriához, a Szent-kúthoz /Borostyán-kút/. Onnan pedig irány Bakonybél. Az egész kis túra nincs 10 kilométer, és igazából itt is – mint a többi bejárt szurdokban is – csak a patakon való átjutások okozhatnak gondot, nagyobb vízállás idején. Végig jól követhető túrajelzések vannak, amit elmondhatok a túráink által érintett valamennyi bakonyi helyszínre is.

04

De most nem olyan vészes, könnyen haladunk a magas sziklafalak között

05

De most nem olyan vészes, könnyen haladunk a magas sziklafalak között

05

A “Gugyor”

06

A szurdok keleti bejárata

07

A sok kis apró fehér pötty…. az bizony hóvirág! És balról a Gerence patak mögött a sok zöld…. medvehagyma!

08

Elöl hóvirág mező, hátul pedig medvehagyma

09

A szurdok tetején. Itt az Oltár-kő csúcsa is.

10

A Judit-forrásnál reggeliztünk. Éppenséggel folyik, de gondolom, nyáron esetleg csak szivároghat…

11

Balról az Oltár-kő látható.

12

Apró szépségek

13

Hóvirágok a réten, Bakonybéltől nem messze

14

A Bakonybéli kálvária domb

15

A túra térképe

Szatmári Zsolt blogja: Nomád a hegyek vándora

Kapcsolódó cikkek:

A Gaja-patak vadregényes szurdokvölgye

A romantikus Cuha-völgy

Forrás: Bakonybél