Jokkmokk 400 éves télünnepén

Nálunk már beköszöntött a tavasz, de a fagyos északon még sokáig konzerválja magát a tél és a hideg. A következő színes úti beszámolóból megtudhatjátok, hogy néz ki Jokkmokkban egy több mint 400 éves, hamisítatlan svédországi télünnep.

CIMG9507

Feleségemmel két éve lakunk Svédországban, pontosabban Gävlében. Diploma után rögtön ideköltöztünk egy rövid stockholmi kitérő után. Az alábbi utazásunk ötletét egy magyar kollégától kaptuk ebédelés közben.

Minél többet mesélt róla, annál inkább belelkesültünk, úgyhogy szabadságot kértünk és lefoglaltuk a vonat- és a repülőjegyet. Ugyan egyik ismerősünk ránk ijesztett, hogy a híres jokkmokki vásár idején nagyon nehéz szállást foglalni, de ezt is megoldottunk, ugyanis 140 kilométerre a vásártól könnyedén foglaltunk egy kellemes szálláshelyet, ami itt közelnek számít…. Arrafelé teljesen szokványos, ha valaki 200 km-t autózik az esti programhoz.

CIMG9235

A jokkmokki vásárt egyébként több mint 400 éve, 1605-ben rendezték meg először. De erről majd később. Egyik este Gävlében felszálltunk a vonatra és az éjszakát egy kellemes kabinban – még egy kis mosdókagyló is volt – töltöttük, majd másnap reggel Gällivareban leszálltunk, ahol -22°C és friss hó fogadott bennünket.

Gyorsan felvettük a bérelt autót és elindultunk Jokkmokk felé. Már önmagában azért a látványért megérte megtenni ezt az utazást, ahogy útközben végignézhettük a napfelkeltét a havas tájon. Ez észak Svédország. Képeket inkább csak az autóból készítettünk, mert útközben a kocsi hőmérője –27°C-ig süllyedt…

CIMG9270

Jokkmokk és a számik

Bő egy óra alatt értünk Jokkmokkba. A 3000 főt számláló településen az 1600-as évek óta minden évben megrendezik a piaccal egybekötött téli ünnepet. Ez eredendően állami kezdeményezésre indult, amelynek egyrészt az volt a célja, hogy az északi népesség összetartson, másrészt viszont – és minden bizonnyal ez volt a fő indok –, hogy beszedjék a lakosságtól az adókat. Évente itt találkozott Lappföld – többnyire nomád – népessége. A terület meghatározó népcsoportja akkoriban a számik voltak és kultúrájuk életben tartását, szélesebb körben történő megismertetését nagy mértékben elősegítette az összejövetel és a piac.

CIMG9312

Mínusz huszonöt fokban „rénszarvas gyros”

Manapság a piac elsősorban inkább már turistalátványosság, az ehhez illő felhajtással. Ilyenkor felélénkül a város, kirakodó standokat állítanak fel az utcákon, kézműves termékeket árulnak szinte mindenhol. Igen drágán kínálják a fagyoskodó turisták számára a rénszarvas szőrmét, de lehet kapni rénszarvas húst, vastag kesztyűt, sapkát, zoknit és a számi kultúra bőrből, valamint ezüstből készült kézműves remekeit. Szerencsére nagyon szép időnk volt, szélcsend és napsütés, így a mínusz húsz-huszonöt fokot sem éreztük annyira hidegnek. De azért jólesett a forró tea/kávé, illetve forró „rénszarvas gyros”.

CIMG9319

A piachoz persze „dukál” egy különleges attrakció is: népviseletbe öltözött számik rénszarvasokat vezettek fel a sokaság között. A városka melletti befagyott tavon pedig  rénszarvas rodeót rendeztek, amelyen néhány szerencsés turista is részt vehetett. A játék lényege az, hogy rénszarvasokkal húzatják a tapasztalatlan turistákat. Az esemény a következőképpen zajlott: A rövid, kör alakú karámban két szánra felhasalt két turista, az őslakosok berángattak egy-egy rénszarvast és bekötötték őket a szán elé – az állatoknak persze semmi kedvük nem volt a dologhoz – , majd vezényszóra elindították a szánokat. A rénszarvas erre – jó esetben menetirány szerint – elkezdett fejvesztve rohanni, majd a kör végéhez érve gazdáik és segítőik a szarvas és a szán után vetették magukat, hogy valahogy megállítsák őket.

CIMG9268

A sarki fény nyomában

A rendezvény után északnak vettük az irányt, hogy felkeressük szállásunkat Lappeasuandoban, valahol félúton – a semmi közepén – Gällivare és Kiruna között. Miután végtagjainkat felolvasztottuk a kellemes meleget árasztó szaunában, kimentünk egy kis esti sarkifény-vadászatra. Messze voltunk minden lakott területtől, tiszta volt az ég.

Láttunk valamit, amire ráfogtuk, hogy „sarki fény”, bár tudtuk előre, hogy az igazi jelenséghez nagy szerencse is kell. A dolog iróniája, hogy egy héttel később, ezer kilométerrel délebbre, Gävlében kollégám olyan szép sarki fényt fotózott, amely meg sem közelítette azt, amit mi láttunk.

CIMG9355

Ércbánya 2000 méter mélyen és a didergető jéghotel

Másnap kevésbé volt szép idő, így Kirunát vettük célba. Itt található Svédország legnagyobb ismert egybefüggő vasérckészlete, amelyet ki is aknáztak rendesen, hisz az ezredforduló után a fél várost odébb kellet költöztetni, mert egyszerűen beszakadt a bánya. Olyan jelentős érckészletről van szó, hogy jelenleg a fő bányászalagút 1366 méterrel a felszín alatt éri el a bányaterületet, és becslések szerint csak ebben a mélységben még húsz évre elegendő érc raktározódik. A felmérések alapjánt legalább 2000 méter mélységig tart az ércmező. Sajnos a bányát nem tudtuk meglátogatni, mert nem kaptunk már jegyet.

CIMG9363

A hangulatos városban viszont elcsíptük a hófesztivál különleges hó- és jégszobrait, ahol még a gyerekeknek is készült egy hóból és jégből épített játszótér, természetesen jégcsúszdával és egyéb játékszerekkel.

CIMG9452

Délután pedig megnéztük a világ első jéghoteljét Jukkasjärviben.

CIMG9439

CIMG9459

Jégasztal

CIMG9429

Jó “meleg” ágyikó

CIMG9440

CIMG9420

A hotel folyosója

CIMG9464

CIMG9463

Térkép: