Az Alpok megbecsült őrangyalai

Kétséget kizáróan semmi máshoz sem fogható az Alpok gyönyörűséges és fenséges világa, az égbenyúló, hófedte csúcsok, a türkizkék tavak, a havasi legelők, az örök hó és jég birodalma, a sziklafalak lélegzetelállító útjai. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy túráink során ez az olykor zord arcát is megmutató vidék bizonyos veszélyforrásokat hordoz önmagában. Jó azzal az érzéssel útrakelni a hegyek festői világába, hogy baj esetén van kire számítani, mert egy smsünkre vagy telefonhívásunkra a „félhomályból” a helyszínre lépnek az Alpok nagyrabecsült őrangyalai, a tapasztalt és nagy tudású hegyimentők.

 03_04_Bergung_im_Eisfall

Egyre többen a hegyekben

Évről évre egyre többen hódolnak az extrém sportoknak, köztük a hegymászásnak, sziklamászásnak, via ferrátáknak vagy az örök jég birodalmában a gleccsertúráknak. Hazánkban is gombamód szaporodik azok száma, akik a szomszádos Ausztria gigantikus hegyei, szurdokvölgyei közé utaznak, új kihívásokat, kalandokat, extrém sportlehetőségeket keresve maguknak. Sokan a hegyekbe „menekülnek” a mindennapi stresszes élet elől, és aktív pihenés formájában, a hegyek ormai közt keresik a felhőtlen szabadságvágy megélését és a teljes kikapcsolódást, ugyanis a magashegyi túrázás kiváló egészségmegőrző hatású testre és lélekre egyaránt.
Leslie Stephen angol író és hegymászó talán sosem gondolta volna, hogy az Alpok veszélyeiről szóló gondolatai napjainkra még aktuálisabbá váltak, mint a korábbi időszakokban: „A veszélyek, melyek valaha a sziklaszirteket a profán tömegektől megvédték, úgy tűntek el, mint egy látogatott házból a kísértetek, és némely nép úgy kezdte el képzelni, hogy a veszélyeknek a kísérteteknél nincs reálisabb valóságuk.”

A hegyekben megtett minden egyes lépés fáradtságát és minden elhullajtott izzadságcseppet kárpótól a felejthetetlen érzés és látvány. Néhányan azonban megfeledkeznek a magashegyek régióiban elfogadott alapvető biztonsági „előírás” írott és íratlan szabályainak a betartásáról, és könnyelműségük, meggondolatlanságuk váratlan balesethez vezet.  A magas hegyek világában  nap mint nap kétféle veszélyforrással vagyunk kénytelenek szembenézni: egyrészt olyanokkal, amelyek váratlanul, „lesből” sújthatnak le ránk, vagyis az emberi akaratnak nincs rá hatásuk. Ezek az ún. objektív veszélyek, amelyek közé soroljuk a zabolátlan természeti elemeket, a hóvihartól kezdve a kőomláson és ítéletidőn át a lezúduló lavinákig. A veszélyforrások másik kategóriája pedig az emberi hibákra vezethető vissza, amelyben meghatározó szerepet játszik az önteltség, a túlzott elbizakodottság, önmagunk túlbecsülése, a rossz helyzetfelismerés, a rossz döntések meghozatala csakúgy, mint a rosszul megválasztott felszerelés, illetve ruházat vagy éppen a kellő tapasztalat hiánya.

A magashegyi terepen a sérültek megközelítése és ellátása lényegesen bonyolultabb, mint a „civilizált” területeken, és a balesetek sokkal komolyabb következményekkel is járhatnak.

Akár objektív, akár szubjektív okokból kifolyólag alakul ki vészhelyzet vagy baleset a hegyekben, a hegyimentők nem mérlegelnek, hanem minden erejüket és tudásukat latba vetik a kellő időben érkező segítségnyújtás érdekében.

01_07_Bergung aus einer Rinne

Hegyimentő-szolgálat születik

Az Alpok vonulatai szerves részét alkotják a festői szépségű karintiai tájnak. Ausztria legnagyobb nemzeti parkjának, a Magas Tauern Nemzeti Parknak egy jelentős része – Salzburg és Tirol mellett – Karintiában helyezkedik el. E nemzeti park 1800 négyzetkilométert felölelő területén 304 háromezerméteres hegycsúcs és 246 darab gleccser található. Természetesen különleges vonzerővel rendelkezik a 3798 méter magas Grossglockner is, amelynek csúcsát minden évben vállalkozó szellemű és kalandra éhes turisták és hegymászók ezrei ostromolják.
A fenti adottságok indokolják, hogy itt működjön Európa egyik legprofibb hegyimentő-szolgálata, a Karintiai Hegyimentő-szolgálat (Österreichischer Bergrettungsdienst Karintia – ÖBRD) Az osztrák hegyimentőcsapat a világ legrégebbi alpesi mentőszervezete, amelynek létrehozásához nagymértékben hozzájárult az alsó-ausztriai Rax-Alpokban 1896. március 8-án bekövetkezett tragédia: egy lezúduló lavina három osztrák hegymászót (Josef Pfannl, Max és Fritz Schottik Wannieck) temetett maga alá örökre. A baleset valósággal sokkolta a lakosságot, és mélyen megrázta a közvéleményt. Ennek hatására a helyi klubok és szervezetek közös asztalhoz ültek egy speciálisan képzett mentőcsoport életrehívásának céljából. A maga nemében az Alpine Rettungsausschuss Wien szervezet volt az első, amely azt a nemes célt tűzte ki maga elé, hogy a hegyekben szerencsétlenül járt embereket segítse és megmentse. A jó példát látva a következő években számos hasonló csoport alakult, többek között Németországban, Svájcban és Ausztriában is.

Harcban az emberi életekért

A karintiai hegyimentő-szolgálat megalakulása óta töreltlenül működik. Az első bevetés óta eltelt több mint 100 év eseményei kétségkívül bebizonyították e szervezet létjogosultságát, és azt, hogy működésük elengedhetetlen és szerves része az Alpesek világának.
A hegyimentők sosem mérlegelnek, hogy a veszélybe kerültek saját hibájukból, gondatlanságból, könnyelműségből vagy csak véletlenül kerültek-e szorult helyzetbe, mindenkin segítenek, ha a lehetőségek és a körülmények lehetővé teszik. Számos esetben a hegyimentők a mentések során egészségüket és olykor saját életüket is kockára teszik. Ugyanakkor minden eszközt megragadnak az emberek felvilágosítására, a balesetek megelőzése szempontjából szükséges információkkal történő ellátására, és különböző fórumokon hallattatják hangjukat. A felelősségteljes feladatok magas szintű ellátása érdekében a mentőcsapat tagjai rendszeresen alapos és mindenre kiterjedő továbbképzéseken vesznek részt, ahol új ismeretek birtokába jutnak. Az egész rendszerben a legfontosabb tényező egy olyan ütőképes, profi szervezet hatékony működése, amely a lehető leggyorsabban képes a helyszínre érni, és a legnehezebb szituációktól, mentési helyzetektől sem riad vissza. A karintiai hegyimentő szervezet 902 taggal rendelkezik, közülük 746 aktív hegyimentő, és 18 helyszínen teljesítenek szolgálatot. A hegyimentő, mint hivatás már régóta nem kizárólag férfimunka, hiszen a karintiai csapathoz a gyengébbik nemet képviselő 26 aktív tag is tartozik. Ezen bátor nők és férfiak életében a hegyek és az alpinizmus központi szerepet játszanak, hiszen ezt a felelősségteljes munkát „szerelemből”, önkéntesként végzik. Számukra elegendő elégtétel és jutalom, ha segíteni tudnak a bajba jutottakon, és meg tudják menteni az életüket. A régió mentői fáradhatatlan munkájuk eredményeképp fennállásuk óta rengeteg emberi életet mentettek meg.

Bevetésben a hegyimentők

Amikor a statisztikákról beszélünk, sokan csak a száraz tényekre, számokra gondolnak, de a számok mögött megrázó és megható történetek rajzolódnak ki. A karintiai hegyimentőknek a tavalyi, 2012-es évben is veszélyes szituációkkal kellett szembenézniük. Emlékezetes marad számukra a februári időszak is, amikor négy nap alatt három lavinabalesethez riasztották őket. Ezek egyike az a hátborzongató, de szerencsés kimenetelű baleset volt, amelyben az ausztriai Nockberg biztosítatlan, sípályán kívüli területén egy család két tagját sodorta el és temette maga alá a lavina: anya és lánya került a fojtogató hótömeg fogságába, akiket többórás küzdelem árán sikerült csak megmenteni a biztos haláltól.
A heiligenbluti hegyimentőknek 2012. május 20-án szintén felejthetetlen és rendkívül emlékezetes bevetésben volt részük: aznap egy lengyel hegymászót mentettek meg a Grossglockner Palavicini jégfolyosólyából, akit kőomlás ért, és súlyos mellkasi- és medencesérüléseket szenvedett. A szerencsétlenül járt alpinistát csak nehézkesen lehetett megközelíteni, és a mentés fizikailag is meglehetősen kimerítőnek bizonyult. Ennek ellenére a tapasztalt csapatnak sikerült lehoznia a sérült hegymászót. De említhetnénk akár a tavaly szeptember eleji esetet is, amikor két napon át keresték a hegyekben eltűnt ötéves kislányt. Még a tapasztalt, sokat látott hegyimentők sem tudták palástolni érzelmeiket, amikor megtalálták a végletekig elcsigázott és kimerült kisgyermeket.

06_02_Lawinenhund

Reményt is közvetítenek

A hegyimentés mind fizikai, mind mentális okból kivételes élethelyzet, amely – függetlenül attól, hogy az esetek sérülésekkel tarkítottak vagy sérülésmentesen következnek be – igen mély nyomokat hagy az érintettekben, és ezt nem mindig egyszerű kiheverni. Kinek kevesebb, kinek több időre van szüksége a történtek feldolgozására. Veszélyhelyzetekben, krízisekben, annak érdekében, hogy a szervezet optimálisan tudjon megbirkózni a kialakult helyzettel, fokozatosan stresszhormonok, katekolaminok (dopamin, adrenalin, noradrenalin) termelődnek. A hegyimentők kulcsszerepet játszhatnak egy végletekig kiélezett krízishelyzetben. Megfelelő odafigyeléssel, gesztussal és kommunikációval csökkenthetik a félelem, a pánik és a stressz kialakulását, és egyúttal a rászorulók számára erőt és reményt képesek sugározni. A segítséget nyújtó személy a baleset helyszínén magatartásával és személyes, megnyugtató kisugárzásával jelentősen képes befolyásolni a kritikus helyzeteket és krízisállapotokat.
Az elmúlt időszakban – évről évre – folyamatosan emelkedik a hegyimentők riasztásának, illetve bevetésének száma. Ha megvizsgáljuk a 2012-es statisztikát, akkor láthatjuk, hogy tavaly rekordszámú, 468 bevetéshez riasztották őket. A tavalyi év akciói során a  régió hegyimentői 351 személyt mentettek meg, 55 személy sérülések nélkül megúszta a kalandot, 288 személy viszont súlyos, illetve kevésbé súlyos sérüléseket szenvedett. A halálesetek száma az előző évekhez képest a felére esett vissza. A mentésre szorult személyek 43 százaléka osztrák nemzetiségű volt, a többi pedig külföldi. Drámaian megnőtt viszont a paplanernyős balesetek száma. Riasztó adat, hogy a „trendi” extrémsportokból származó balesetek gyakorisága az utóbbi 5 évben megnégyszereződött.

baleset

Pénteken történik a legtöbb baleset

A statisztikák azt is szépen körvonalazzák, hogy milyen évszakban és mely napokon történik a legtöbb baleset. Télen természetesen a síbalesetek miatt igen gyakoriak a riasztások, de 2012-ben júliusban (43 riasztás) és augusztusban (48 riasztás) kellett legtöbbször a hegyimentők segítségét kérni. Ha azt szeretnénk megtippelni, hogy melyik napokon történik a legtöbb riasztás, nagy valószínűséggel nem találnánk el, mert sokan valószínűleg a hétvégi napokra (szombat, vasárnap) tippelnének. Ezzel szemben a statisztikákból egyértelműen kiolvasható, hogy meglepő módon a legkritikusabb nap, melyre a legtöbb riasztás esik, az a péntek. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a legtöbb „hegyimádó” és extrémsportoló a pénteki munka után alig várja, hogy a hegyekben legyen, ahol kapkodva, gyorsan, gyakran meggondolatlanul, felkészületlenül vág neki a hegyi kalandnak.

Hogyan lehetsz hegyimentő?

A karintiai hegyimentő egyesület több mint 900 tagja önkéntesként végzi munkáját. Hegyimentő nem azért lesz valaki, mert ez jól fizető állást jelent. Ők szenvedélyes, lelkes hegymászók, alpinisták, akikben megvan az emberek iránt érzett segítségvágy, és számolnak az extrém kihívásokkal, olykor életveszélyes mentési körülményekkel. Hegyimentőnek lenni tudatos életforma – fogalmazzák meg sokan közülük. Hegyimentővé válni hosszú és komplex folyamat, és már az első bevetésig is rendkívül széleskörű, komoly képzéseken kell átesni, amely magában foglalja az elméleti képzést csakúgy, mint a nehéz terepeken végzett gyakorlati oktatást és tanfolyamot is. Aki önkéntes hegyimentőnek adja a fejét, annak komoly felvételi kritériumoknak kell megfelelnie. Először be kell töltenie a 16. életévét, de nem lehet több 45 évesnél. A fizikai és szellemi alkalmasság alap, csakúgy, mint a minimum III. nehézségi fokozatú terepen történő, biztos sziklamászás. A gyakorlati oktatás és képzés is több részből tevődik össze. A kőkemény téli oktatás alatt a jelöltnek el kell sajátítania az alapvető téli ismereteket, a megfelelő navigációt és orientálódást a téli, alpesi körülmények között. Képesnek kell lenni téli körülmények között egy éjjeli mendedékhely kiépítésére, ismerni kell az időjárási tényezőket, a hó- és lavinaviszonyok közti tájékozódást.  A téli oktató program természetesen kitér a lavinában eltűntek keresésére, evakuálására, mély hóban történő biztonságos helyszín kialakítására. A sziklamászóképzésen pedig a sziklamászás csínját-bínját lehet elsajátítani, a csomókkal, technikákkal való jártasság megszerzését, a fékrendszerek megismerését, és az oktatás kitér a rögtönzött mentési technológiákra, a sérültek biztonságos rögzítésére, stabil állapotba juttatására is. A jelöltnek el kell sajátítani a különféle mászási stílusokat, biztosítási rendszereket, és nem jelenthet számára problémát a mentőkötéllel történő segítségnyújtás, valamint az sem, hogy melyik csomózási technika milyen esetben lehet hasznos. Jégmászóképzésen alapvető kritérium a függőleges jégfalakon történő mászás, hiszen a megfagyott vízesések nagy kihívást jelentő terepnek számítanak, de mivel a felület egyik napról a másikra drasztikusan megváltozhat, így komoly veszélyeket, illetve kockázatot is rejtenek magukban. A gleccsertanfolyamon pedig az örök jég birodalmában előforduló praktikák és műveletek, mint a jégcsavar használata, gleccseren alkalmazott kötéltechnikák kerülnek előtérbe.  A hegyi mentés egy igen fontos, speciális feladata a keresőkutyás mentés, ahol a betanított ebek gazdájuk segítségével eltűnt emberek után kutatnak.  A kutya és gazdája egy egységes csapatot, elválaszthatatlan, szoros köteléket alkot, akik egész évben együtt mozognak, és vesznek részt a bevetéseken, folyamatos kiképzéseken. A négylábúaknak is számos kritériumnak kell megfelelnie, extrém körülmények közötti munkára foghatóság, helikopteres mentés esetén a repülésre való hajlandóság, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mint láthatjuk, a hegyimentők rendkívüli felkészültséggel és tudással rendelkeznek, de tapasztaltságukat lehetőség szerint ne tegyük próbára, és a hegyekben tanúsított magatartásunkkal ne járuljunk hozzá a baleseti statisztikák emelkedéséhez

 

Írta: Szatmári Zoltán

Képek: Österreichischer Bergrettungsdienst Kärnten

Képgaléria